Frontátvonulás

premier 2025. február 12.

helyszín Színházterem

előadás hossza 100 perc szünet nélkül

/ az előadásról

Ecsédi rohangál az utcán, zaklatja Budapest lakosait, ugyanis a barátját keresi, a barátját Vizit, aki ott hagyta őt egy lakásban aludva két liter kávélikőr után, mert Vizinek megvilágosodása támad, és el akar innen menni, máshová, valahová, bárhová, cselekedni akar amíg képes rá, a Keleti pályaudvarra szalad, csak hogy innen nem lehet elmenni, az emberek itt ragadtak valahogy, innen nem mennek és ide nem érkeznek vonatok.

/ aktuális előadások

A SICC Production előadása

/ szereplők

ECSÉDI, ID VIZI, TISZTESSÉGES EMBER Kerek Dávid
VIZI Liber Ágoston
SAS ELVTÁRS, PÉNZTÁROSNŐ Fülöp Kristóf
HALMOS, HURKOS EMBER Turi Péter
DIZŐZ, FURA ALAK Sas Zoltán
NARRÁTOR, VILÁG MAMIKÁJA Vatamány Atanáz

/ produkciós csapat

jelmeztervező Varga-Járó Sára

zenei vezető Fülöp Kristóf

rendező Krasznai Vilmos

/ kritikák

„Abban a pillanatban, amikor először elhangzott: „Miklós” – és nem úgy, ahogy a Tamás mondta, mert őnála mindig mintha megbotlott volna a k betű –, elengedtem az eredetit. Átadtam magam annak, hogy ez a hat fiú – köntösben, női harisnyában – kreatívan birtokba veszi a Frontátvonulást. Megmásszák, akár az építményt, amin játszanak. Felhangszerelik, kizenésítik, szétszedik, összerakják a maguk módján. Úgy, ahogy nekik jó, és ahogy nekünk is jó. (Sas Zoltán színészi huncutságát élveztem a legjobban.)” (Stuber Andrea)

„A rendező, Krasznai Vilmos remek arányérzékkel rajzolta fel a szerepeket, de nem dramatizálta túl azokat (ahogyan a történetet magát sem), és nem csúszott át vásári szórakoztatásba még a kabarészerű számokban sem.” (Karafiáth Orsolya, Magyar Narancs)

„A szöveg erős (ez világos, tiszta, tudtuk), de ha színházat csinálnak belőle, más is kell. Színészek és játék, látvány, sok-sok fantázia, ötlet. Megvannak mind. De ami még fontosabb: szépen, okosan, érzékenyen hozza az előadás az egésznek (a műnek és a kornak) a szellemiségét is.” (Gazda Albert, Magyar Hang)

„Jönnek sorra Bereményi figurái: a tangó örök bódulatában szédelgők (Sas Zoltán tényleg dizőze csábító), az érettségi bankettezők és az öngyilkosok. Utóbbi két szerepet Turi Péter tépte ki, és tette hatásosan magáévá a Cseh Tamásban szintetizált keleti-pályaudvari masszából.A színészek individuumokként törnek ki ebből a masszából, mégis folyton visszaolvadnak közös egésszé.” (Bódog Bálint, 444)

/ galéria

Fotó: Kassai Rozi / SICC Production